Ma valami csoda történt. Ismét rajzoltam egyet, kiszíneztem és feltettem deviantartra. (Megtalálhatsz, ha érdekelnek a rajzaim: www.sputnikova.deviantart.com). Kedvet kaptam egy régi történetem folytatására, és íme, feljöttem az oldalra. És huh.
  Mint egy állóvíz. Komolyan.
  Elég ciki, hogy mennyire nem volt időm. És most megint megjött a kedvem az alkotáshoz, és megint nem lesz időm... és még a blogot sem írom, azt legalább írhatnám, de minek, ha tumblr-ön még az angol nyelvű követőimtől is több visszajelzést kapok. Áh, szar GP szerkesztő vagyok...

Mindegy. A lényeg, hogy most írok egy olyan sztorit, ami egy béna Hurts fanfictionon alapul (vagyis hát a férfi főszereplőt a Hurts énekeséről mintáztam). És arra gondoltam, hogy mi lenne ha feltenném? A Kagylóálmokhoz most semmi kedvem. És tudom tudom. Minek feltenni megint egy félig kész torony? De annyira nincs hangulatom bármi máshoz, hogy az hihetetlen. 

És ami még jobb: most, hogy megint tele vagyok kreatív energiákkal, kell mennem nyári gyakorlatra. És úgy volt, hogy Egerbe megyek, ahol még sosem jártam és tök szívesen mentem volna, de nem, oda nem kapott meg az egyetem valami ásatási engedélyt, úgyhogy máshova kell mennem, ahol egy tornateremben fogok rohadni és rengeteget kell kajára költenem. Áh, semmi kedveeeeeeeeeeem :'(

A félévemről inkább egy szót se ejtsünk, legszívesebben elfelejteném majdnem az egészet. Vicces... azt akarom hogy elfelejtsem de közben rohadtul csak azon jár az agyam. Az élet egy nagy szívás.
Ja és a koliban kb folyton tésztát ettem ezért úgy meghíztam mint a... Na igen. Úgyhogy most diétázhatok is. Pedig anyukám vett nekem egy ischlert, de csak holnap ehetem meg, és akkor kb a fél napi szénhidrátadagomat lefedem. De ez az első próba: kibírom-e, hogy megegyem. Wáh. 
Ja és tudjátok mi a baromi idegesítő????? Amikor a kretén szomszéd gyereket hajnalban szopja le az ablak alatt a pszichopata babája, aki fuldoklik a mélytorkozás miatt, és te azt hiszed, hogy démonok mászkálnak kinn. Plusz az is, hogy egész nap a kurva kutyáiknak füttyögnek, de arra nem képesek, hogy vegyenek egy pórázt. Ja, és hajnali kettőkor is. És még meg vannak sértődve amikor apukám rám szól. Wááá!

Na jó, megyek vissza írni. Nem tudom, mi legyen, hogy legyen. Feltegyek újabb sztorit, ne tegyek? Annyira nem tudom. Most írok. Puszi mindenkinek!